Tanuld meg szívedet olvasni - fiatal felnőttek irodalomterápiás csoportja
2024-ben indult az első irodalomterápiás csoportom, mely egyben a diplomamunkám is volt. A csoport fókuszában a fiatal felnőttek útkeresése állt.
"Azért választottam ezt a témát, mert úgy gondolom, hogy ebben az időszakban érdemes hátra és előre is nézni. A múltban hozott döntéseink meghatározták jelenünket, a jelenünkben megfogalmazódott vágyaink, álmaink meghatározzák jövőnket.
Milyen jó lenne, ha ezeket a döntéseket nem befolyásoltságban hoznánk meg.
Életünk ezen pontján is van lehetőség a korrekcióra, változtatásra.
Nem mindegy tehát, hogy milyen önismerettel vágunk neki életünk következő évtizedeinek.Jelentkezz:Ha mélyebb önismeretre, elfogadó, kortárs közösségre vágysz.
Ha életed negyedén mérlegre tennéd döntéseidet, felülvizsgálnád azokat.
Ha ránéznél, mennyire vagy összhangban azzal, aki vagy ami lenni szerettél volna.Az irodalomterápiában az irodalom iránti szeretet és az önismeret iránti igény talál egymásra.
Hiszem, hogy ez a módszer segít, hogy könnyebben kifejezzük érzéseinket. Segít, hogy elkezdjünk a belső valónkra figyelni.
Az irodalomterápiás csoport olyan elfogadó közeg, ahol a legmélyebb érzéseink is felszínre hozhatóak, ahol elfogadásra és támogatásra találhatunk."
A csoport fő témái végül a szakirodalom és a tagokkal folytatott első interjú alapján a következők voltak: kapcsolatok, döntések, önazonosság, szerepek, jövőbeli tervek, változás, változtatás.A csoport fő terápiás céljai az önismeret fejlesztése, családi minták felismerése és az önálló élet kereteinek meghatározása, tudatos jelenlét erősítése, célok kitűzésének képessége, normatív krízisek okozta változások megélésének megkönnyítése.
A folyamat során Enesey Diána, Karacs Andrea, Tobias Lorowitz, Örkény István, Háy János, Nádasdy Ádám és J.K. Rowling szövegekkel dolgoztunk. A teljesség igénye nélkül néhány momentumot emelnék ki a folyamatból.
A lentebb található gyönyörű könyvjelzőket Iván Judit küldte el nekem, hogy megajándékozza vele az irodalomterápiás csoportunkat. Az utolsó alkalommal arra kértem a tagokat, hogy válasszák ki azt, amelyik a legjobban kifejezi az érzelmi állapotukat. Gondoltam jól passzol a tavaszi csoportzáráshoz.
Magam is meglepődtem, hogy a virágok színvilágával és formáival milyen könnyen tudunk rezonálni.
Egyedül állunk, napraforgunk, megyünk a széllel, kapcsolódott, relaxált állapotban érezzük magunkat, borús fellegek gyűlnek felettünk, pirosak vagyunk a dühtől vagy kezdünk kivirágozni.
Arra kértem a csoportot a mai alkalommal, hogy irodalmi művek címével fejezzék ki a hangulatukat.
Neked milyen most a hangulatod, ha irodalmi mű címével fejeznéd ki?
Kérdésemre, hogy milyen felismerésekre jutottak a csoportban, legtöbben azt emelték ki, hogy nem érezték egyedül magukat a problémáikkal. Könnyebben elfogadták, hogy nem tudják pontosan mit szeretnének a jövőben, mert mások is küzdenek ezekkel a gyötrő kérdésekkel.
"Hogy igazából senki nem tudja, mit szeretne, vagy hogy jól csinálja-e a dolgokat.. Mindig mindent a produktivitásban mérünk, a tettek produktivitásában, nagyon alulértékeljük szerintem, hogy mekkora megtartó ereje van egy kéthetente összejáró csoportnak, tettek nélkül,"csupán" beszélgetve egy kényelmesebb/kényelmetlenebb székben ülve."
A kérdőívben rákérdeztem arra, hogy mely készség, tulajdonság az, amiben a leginkább fejlődtek és amelyben a csoport és az önismereti munka támogatta őket. Az egyik csoporttag azt jelezte vissza, hogy volt tere annak, hogy gyakorolja, hogy nem kell másmilyennek, például viccesnek lenni ahhoz, hogy kedveljék. Kevesebb megjátszás és őszinteség jellemezte a jelenlétét. Egy másik résztvevő azt emelte ki, hogy az önbizalma és a magába vetett hite mindenképp fejlődött. Többen azt írták, hogy empatikusabbnak érzik magukat és gyakorolhatták, hogy magukat háttérbe szorítsák mások érdekében, ha másnak nagyobb szüksége volt a támogatásra. "Figyelve hallgatni a másikat, nem azon gondolkodni, hogy majd erre, hogy és mit fogok reagálni. Türelem, hogy mikor kerülök úgymond sorra." Azonosították azt is, hogy fejlődött az önreflexiós képességük és felismerték, hogy felelősek életük alakulásáért. Ahogy az egyik csoporttag írta: "Odafigyelek a bennem zajló érzésekre és próbálom megfejteni az eredetüket és felismerem, hogy rajtam múlik milyen életet élek." vagy "Az önmagamon való dolgozás szükséges, mélyebb szinten is. Ez az út eleje, szükség van még ilyenre.
Életem két legizgalmasabb kalandja párhuzamosan futott szeptember óta. Ez a két kaland messze a legtöbb önismereti felismerést hozta az életembe. Az egyik az anyává válás, a másik pedig az első irodalomterápiás csoportom volt. A lélektani szülővé válás nem megy egyik percről a másikra és biztosan eltart egy ideig, amíg megtalálom magam benne, talán soha nem zárul le ez a folyamat, de a csoport lezárult. Mérhetetlenül hálás vagyok a bizalomért a csoporttagoknak.
