Szabó Magda - Az őz
Tíz perce gondolkozom mi lehetne jó kezdése ennek a bejegyzésnek, mert egyszerűen nincs méltó nyitány ehhez a regényhez. Az érzések komplex halmazát tette a szívemre.
Nem sokkal Az őz előtt elolvastam Alice Miller - A tehetséges gyermek drámája című könyvét. (Tervezek róla értékelést hamarosan) Ez azért fontos, mert így talán még mélyebben és nagy megértéssel viszonyultam Encsy Eszter karakteréhez. Ugyanis Az őz is egy tehetséges gyermek drámája...
Lelke mélyén irigyli az egészségeseket, akiknek nem kell szakadatlanul erőfeszítéseket tenniük azért, hogy elnyerjék a csodálatot, hogy nem kell semmit tenniük, hogy így vagy úgy hassanak, hanem nyugodtan megengedhetik maguknak, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Alice Miller - A tehetséges gyermek drámája
Eszter beleszületik egy súlyosan terhelt korba, és egy olyan családba, ahol számára nincsen igazán hely. Szülei kedves, de gyámoltalan és szerintem önző emberek, akik képtelenek gondoskodni magukról és gyermekükről. A gyermek rögtön nem is gyermek már, hanem kis felnőtt, aki szülei (és a gyermekkor) helyett erőn felül teljesít.
"Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg."
A szegénységben, éhségben töltött évek megkérgesítik Eszter kezét, lábát s közben szívét is. Ebben a világban nincs lágyság, biztonság, nyugalom, legalábbis főhősnőnk életében, mert láthatóan azért vannak olyanok, akiknek nem ezt dobta a gép. Folyamatosan látva, szembesülve azzal, hogy valaki megkap mindent az életben (velünk ellentétben) az dühöt, haragot gerjeszt az ember lelkében. Lehet-e ezért elítélni? S lehet-e bárkit azért utálni, mert neki jobb lapokat osztottak? Hogyan tudunk, ha tudunk egyáltalán túllépni a múlt sebein, az élet mérhetetlen igazságtalanságán? A féltékenység, irigység lelkületét remekül ábrázolja Szabó Magda. Átrágjuk, "átfájjuk" magunkat ezeken a fájdalmas kérdéseken.
Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.
A történet vezetése kicsit csapongó, jelen és múlt találkozik. A lelkünk háborgására jellemző módon itt is elidőzik, majd ott is. A részletek nagyon apránként derülnek csak ki, izgalomban tartottak egészen a könyv végéig. Lassan a könyv végére áll össze a kép. Megrázóan fájdalmas, gyönyörű regény. Bárhogy próbálkozom, nem tudom eléggé átadni miben áll a nagyszerűsége, de mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok el!