Mikki Bremmer - Minden,amit megbántam - Online/nyitott irodalomterápiás csoport

Márciusban online irodalomterápiás alkalmon Mikki Brammer - Minden, amit megbántam című regényével foglalkoztunk.
Beszélgettünk toxikus pozitivitásról, saját magunk korlátozásáról, életbátorságról, a traumákhoz való ragaszkodásról, egyéni felelősségünkről az életünkkel kapcsolatban, gyászról...

A kezdő és zárókörben is madaras képek színvilágához, hangulatához kapcsolódtunk. Egy képet emelnék ki most, amivel a csoport nagyrésze rezonált.
Ez a színes-madaras kép a kezdőkörben még a kinti káoszt/rendezetlenséget jelentette az egyik résztvevőnek, az alkalom végére már a kinti izgalmas, színes világot juttatta eszébe. (Mennyit tud változni a hangulatunk, mennyi új meglátás, nézőpont hat ránk ilyenkor...)

Erről az alkalomról két mondat is velem maradt, személyesen is megszólított.
Ezzel a képpel kapcsolatban hangzott el az egyik mondat, ami azóta is velem van:

"Elképesztő, mennyire meg tudjuk szépíteni a belső világunkat."
A másik gondolat a kreatív írás feladat kapcsán hangzott el. Arról beszélgettünk, hogy mi az, amit bánunk, amit másképp csinálnánk... mármint ebben az életben.

Az egyik résztvevő egy mondatba gyűrte össze azt a sok érzést, amit felszínre hozott ez a gyakorlat:
"Bánom, hogy nem viseltem nagyon tarka és nagyon libbenő ruhákat."
Amikor elhangzott a mondat, akkor érezhető volt, hogy mindenki érti miről van szó....
Bár facilitátorként nem vonódok be csoporttagként, de most el kell mondanom:
Megvettem a nagyon tarka és nagyon libbenő ruhámat, még rózsaszín gin tonicot is ittam hozzá ;)