"Ez jut annak, mintha ezt mondta volna Bridget, aki más, mint a többi. Hát, igazából ez igaz, gondolja Margaret. Ez jut. Kellemes munkahely, ahol akad pár érdekes ember, barátok, akikkel tud beszélgetni az életről, eszmékről. Színház, koncertek, hétfő esték, amikor berendezi a stúdióhelyiséget a helyi filozófiai olvasókörnek. Ó, Kierkegaard, az érdekes lesz. Meg az, hogy ismét, egy kis ideig, ki tudja, meddig, elbűvöl és elbájol, intenzív és kutakodó vágy tárgya lehet. És belül érzi magában a viszontvágyat, ez jut neki, a saját élete."
Ez jut neki, a saját élete.
Annyira jól estek ezek a sorok a lelkemnek. Nem egyszerű eljutni ide, hogy ezt így szépen lazán kimondjuk. Igen, más vagyok, mint a többi, nem akarok beállni a sorba, érzékenyebb vagyok, vagy bármilyenebb... ez az életem, a saját életem és szeretem, mindegy ki mit gondol róla.
Ezekkel a sorokkal kezdtem írni erről a könyvről, de aztán persze össze is foglaltam, hogy mit jelentett nekem az Intermezzo. Íme...
Próbáltam megfogalmazni a napokban, hogy mit is jelentenek nekem Sally Rooney könyvei. A szó hagyományos értelmében nem rajtuk nőttem fel, de közben mégis. Mindig kihangosította azokat az érzéseimet, amiket például a világgal kapcsolatban éreztem. Jól megfogta a fiatal felnőttek útkeresését, a kötődési problémákat, a klímaválsággal kapcsolatos szorongást, a gyermekvállalási dilemmákat. Szóval vagy ezer ponton tudtam vele rezonálni.
Félelemmel teli izgatottsággal vártam az Intermezzot. Azt kell mondjam, hogy egészen közel került hozzám. Nagyon szerettem.
Hogyan gyászolunk el egy szülőt, gyermekkort, és a család addigi, mindenki által elfogadott felállását?
Hogyan kezdünk el valóban felnőni a szüleink elvesztését követően?
Miként alakul át a családi dinamika? Milyen nehéz szembesülni azzal, hogy bár testvérek vagyunk az én apám nem a te apád...
Hogyan tudjuk a testvérünk által érzett dühöt és a féltő szeretetet is megélni, kifejezni?
Hogyan fordul át függőségbe az érzelmek elnyomása, a problémák szőnyeg alá seprése?
Mi a szerelem? (Igen, ilyen egyszerűen.)
Hogy találjuk meg az önazonos utat mások véleményének kereszttüzében?
És még megannyi kérdés....
Ne féljetek elolvasni és írjátok meg, hogy nektek mi emelkedett ki ebből a regényből.
