Ughy Szabina történetei között olyan nők életébe nyerünk bepillantást, akik jelentéktelen mellekszereplőként vannak jelen saját életükben. Felettük döntenek apák, anyák, férjek, pasik, munkatársak, a politika. Vajon meddig lehet még átnézni rajtuk? S hol van az ő felelősségük ebben?
Szabina okos humorral tárta elénk ezt a sokféle nehéz történetet és élethelyzetet. Irónia nélkül elviselhetetlen lett volna számomra ez a novellákat átszövő fullasztó légkör.
Volt szerencsém Szabina felolvasásában meghallgatni az egyik novellát, ezért az ő hangján szólaltak meg bennem a történetek, így még különlegesebb élmény volt. Mivel egy irodalomterápiás csoporton ismertem meg a könyvét, óhatatlanul arra is figyeltem olvasás közben, hogy milyen sok olyan témát hoz be, amelyek ismerősek lehetnek sokunknak. Mennyit, de mennyit lehetne még beszélni erről csoportokon...
"Egyetlenegy barátomnak mondtam el, hogy antidepresszánst szedek, mire ő arról kezdett beszélni, hogy a gyógyszer majd tönkreteszi a libidómat. Nem tudtam elmondani neki, hogy nagyjából teszek a libidómra, mivel a pasik nézegetése helyett azokat a kellő magasságú épületeket keresem, ahonnét ha leugranék, nem okoznék forgalmi dugót."
