"Tudom, hogy ostobán hangzik, de büszke vagyok magamra. Gondolom azért, mert bátor életet éltem."
Mi mást hozhattam volna nektek erre a nőnapi hétvégére. A Helló, gyönyörűm női karakterei annyira bátor életet élnek, amennyire csak lehet. Irigyeltem tőlük ezt az erőt, mert az önazonos élethez bizony kell a bátorság. Számolni kell esetlegesen a család haragjával, a társadalom kirekesztésével, a visszautasítással.
Érdekesen alakult, hogy pont a Minden, amit megbántam című regény után olvastam. Így láthattam milyen bezárkózni, félni az élettől és milyen, amikor minden fájó érzés ellenére nekimegyünk annak, amit szeretnénk. Mégis az jutott eszembe, hogy milyen jó lett volna, ha a Padavano nővérek olvasták volna Clover (Minden, amit megbántam) gondolatait. Ugyanis a bátorság nem elég, az erő mellé szükség van a lágyságra, elpuhulásra, megengedésre.
A férfi karakterek sem kevésbé izgalmasak. Férfiként elvárás az erő és a bátorság, de mi van akkor, amikor nem tudnak és nem is akarnak a család hagyományos értelemben vett vezetői lenni? Persze ez az egész rengeteg kérdést vet fel női és férfi szerepekről....
Olyan érzésem volt, mintha ebben a regényben minden nő gyors és erős lenne, míg a férfiak lassan reagálnak, nem találják önmagukat. Mégis az egész gárdát úgy szerettem, ahogy vannak.
Engem mondjuk könnyen megfogott ez a regény.
A családi élet bonyolultsága/múltunk megértése; a fiatal felnőttek útkeresése; a mentális betegséggel való megküzdés; a szerelem és házasság komplikáltsága; az anyává válás; a döntés vs. sodródás is mind olyan témák, amelyek engem is régóta foglalkoztatnak.
OoOh és ez a cím... ha elolvastad érteni fogod, hogy mennyi érzés tapad hozzá. Nem kérdés, hogy fizikai példányban is a polcomon a helye.
Szerintem nem bánjátok meg, ha elolvassátok!
