A csoport...
Sokáig halogattam, hogy írjak nektek erről az élményről.
Csoportvezetőként nehezen tudtam befogadni a Rosen-féle szekta működését. Ha még nem jártál csoportban, akkor érdemes tudnod, hogy egy csoportban vannak világos keretek, amelyeket a folyamat elején megbeszél a facilitátor és a csoporttagok. Ez ad biztonságos alapot az önismereti munkához.
Ha kivontam az egyenletből azt, amit szociális szakemberként és irodalomterapeutaként a csoportokról tanultam, akkor viszont mélyen elgondolkodtatott. Időnként meghökkentő volt az a nyers, őszinte feltárulkozás, amit ebben a könyvben olvashattunk.
Azért ajánlom nektek, hogy olvassátok el, mert bemutat valami nagyon fontosat, amit a csoportban megtapasztalhatsz.
Mindannyiunkban van szégyen, mindannyian félünk attól, hogy van bennünk valami, amit ha mások meglátnak, akkor érdemtelenné tesz minket a kapcsolatra. Keveset beszélünk erről, de minél kevesebbet beszélünk róla, annál hangsúlyosabban van jelen bennünk.
Brené Brown szociális munkás/kutató éveken keresztül kutatta a szégyent és kiderült, hogy azok az emberek, akik teljes szívvel, életigenlően élnek, 'egyszerűen' hisznek abban, hogy érdemesek rá és bátran vállalják fel a sebezhetőségüket. A sebezhetőség az életünk része és ez van a szégyen és a félelmeink mélyén, de ez a gyökere az örömnek, a kreativitásnak, a szeretetnek és a valahová tartozásnak is.
Ez a könyv számomra ennek a példája. Bevállalni az összes szennyest, kapcsolódni a többiekhez, tartozni valahová a legmélyebb szégyenem közepette. Megtanulni, hogy sebezhető világban élünk. A kapcsolatokban sérülhetünk, de a kapcsolatokban gyógyulhatunk is. Nekem ez a könyv erről szólt..
