Dr. Máté Gábor - A test lázadása

Dr Máté Gábor

A test lázadása

OPEN BOOKS KIADÓ

Munkámból adódóan  is nagyon érdekel az emberi test működése, a stressz kezelése. Gyógymasszőrként azt tapasztalom, hogy a testünk azonnal leköveti a lelki síkon történteket. Pszichológus barátnőm segítségével találtam rá arra a témára, ami jó ideig tanulnivalóval szolgál még. Ez pedig nem más, mint a testünk hordozta zsigeri szorongás és annak oldása. A múltunk, traumáink, lelki életünk hatása a hormonrendszerre, idegrendszerre, emésztésünkre, izmainkra. Számomra az első lépés ezen az izgalmas önismereti úton Dr. Máté Gábor - A test lázadása című könyve volt.  

Mielőtt belevágnék a könyv bemutatásába, engedjétek meg, hogy kicsit személyesebbre vegyem ezt a bejegyzést. Tavaly kezdtem el mélyebben foglalkozni gyógymasszőrként a fasciális rendszerrel, mely a minket behálózó és ezáltal 'mindent mindennel' összekötő kötőszövetes lánc. Ezen a területen jelenleg is úttörő kutatások folynak, új módszereket fedeznek fel a mozgásszervrendszeri betegségek kezelésében. Ezt követően számos tanfolyamon, egyre mélyebben beférkőzött a tudatomba az, amit eddig is hittem, (de talán nem értettem teljesen) hogy minden minket ért külső & belső stresszor hatással van ránk. A külső stressz is a belső szervekre, és a belső, fasciális problémák is a lelki életünkre. 

Kicsit már felszínesnek és üresnek hat, ha azt mondom a vendégeimnek, hogy "igen bizony a stressz miatt is lehet, hogy beállt a vállad. "

Milyen történések is járhatnak stresszel?  A hajtás a munkában? Vizsgák? Munkahely elvesztése? Szerettünk elvesztése? Igen, ezeket akut stressznek nevezzük. Ennél azonban jóval problémásabb a krónikus vagy belső stressz, ami nem köthető feltétlenül eseményhez. A vizsgáktól való szorongás természetes jelenség, ami rövid ideig tart, de van, aki egész életében úgy érezheti, mintha vizsgáztató figyelné. Gyerekkorodban esetleg meg kellett dolgoznod a szeretetért, odafigyelésért. Állandóan aggódtál a szüleid veszekedése miatt, nem volt elég stabil az érzelmi környezet, amelyben felnőttél. Ezek azok a belső stresszek, amik megbetegíthetnek, ha nem sikerül feldolgozni őket.

Élettani szempontból maguk az érzelmek pusztán az idegrendszer elektromos kisülései, kémiai és hormonális folyamatai. Az érzelmek befolyásolják a főbb szervek és az immunrendszer működését... Ha elfojtjuk az érzelmeinket, ahogyan Mary tette gyerekkorában, azért, hogy biztonságban legyen, akkor ez a gátlás hosszú távon gyengíti a test betegségekkel szembeni védekezőképességét. Az elfojtás - ha az érzelmeket nem tudatosítjuk, hanem a tudattalanba száműzzük - összezavarja és szétzilálja a fiziológiai védelmet; ez az oka annak, hogy sok embernél ez a védelem a visszájára fordul, és az immunrendszer ahelyett, hogy védené, inkább pusztítja a szervezetet.

Máté Gábor hatalmas orvosi szakmai tapasztalat, betegekkel történő beszélgetés és kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy egészségesek vagy betegek leszünk-e az részben attól függ, milyen mértékben áltatjuk magunkat, részben pedig attól, hogy más tényezők, amelyek hajlamossá tesznek minket a betegségekre (öröklődés, káros környezeti hatások) - mennyire vannak jelen az életünkben. Felteszi a kérdést, amire sokan kíváncsiak vagyunk: 

Miért van az, hogy bizonyos embereknél, bár kimutathatók ugyanazok a szövettani elváltozások, mégsem alakul ki betegség, míg másoknál igen?

Egy 1994-es kutatás (Chicagói Egyetemi Kórház neurológiai osztály) az idegrendszer és az immunrendszer kölcsönhatásait vizsgálták és ezeknek a szerepét a szklerózis multiplexben. Patkányokon mesterségesen előidéztek autoimmun betegséget, majd gátolták a küzdj vagy menekülj reakciót. Tehát nem tudtak mit tenni, csak elszenvedői lehettek a helyzetnek. Nem tudtak reagálni a stresszre. A szerző több szklerózisos beteggel készített interjút, akik hasonló helyzetbe kerültek: gyerekkorukban krónikus stressznek voltak kitéve, miközben jelentősen romlott a képességük, hogy a szükséges küzdj vagy menekülj választ adják. A környezetükben ők is arra lettek kondicionálva, hogy tehetetlenül tűrjék ezt a stresszt, gátolva volt az egészséges viselkedésminta: küzdj vagy menekülj! Az ebből eredő belső stressz, ha ismeretlen marad: elfojtják!

A fejezetek külön más-más betegségek lelki hátterére világít rá. Megismerkedünk a szerző betegeinek történeteivel, ezáltal nem száraz leírásokkal, hanem élettörténetekkel találkozunk. Betegségek, melyek hosszabb kifejtésre kerültek a könyvben: Rák, szklerózis multiplex, ALS, bélbetegségek (IBS), ízületi gyulladás, autoimmun betegségek. Érdekes volt számomra, hogy minden betegségnél felfedezhető volt, hogy egy-egy személyiségtípusnál nagyobb eséllyel fordul elő. Például az autoimmun ízületi gyulladásnál felfedezhető volt, a személyes határok meghúzásának a hiánya, vagy, hogy az ALS betegek mind nagyon kedves emberek. 

Rengeteg hasznos mondat van a könyvben, amit tudunk önismereti fejlődésünkre használni, ugyanakkor vannak benne magyarázatok a biológiai működésünkről is. Minden betegséget kimerítően megnézünk a hormonok, immunsejtek, idegrendszer oldaláról is,  kutatásokon keresztül megjelenik a tudomány. A könyv végén pedig, végigvesszük a gyógyulás hét lépését, melyek útravalóul szolgálhatnak mindenkinek, aki betegséggel küzd, vagy megelőzni szeretné a bajt.

Összességében szerintem ez egy 'must have' önismereti könyv. Megmutatom, hogy mennyi minden fontosat találtam benne:

Ide lentebb beszúrok pár idézetet, hogy ti is lássatok bele a könyv hangulatába. Tényleg olvassátok el, mert nagyon jó. Nincs ezen mit ragozni.

A végletekig eltúlzott optimizmus ellenszereként a negatív gondolkodást javaslom. (...) Amiben valójában hiszek, az a gondolkodás ereje. Abban a pillanatban, hogy a gondolkodás szó elé odabiggyesztjük a pozitív jelzőt, kizárjuk a valóságnak mindazon részét, amit negatívnak ítélünk meg, és úgy tűnik, hogy a legtöbb ember, aki optimistának vallja magát, tényleg ezt teszi. A valódi pozitív gondolkodásba belefér a teljes valóságunk. A valódi pozitív gondolkodást a magabiztosság vezérli: biztosak vagyunk abban, hogy képesek vagyunk szembenézni a teljes igazsággal - bármi legyen is az.

Az ember nem lehet addig autonóm lény, amíg a kapcsolatai, a bűntudata, a kötődései, a sikeréhsége, a főnökétől vagy az unalomtól való félelme vezérli. Az ok egyszerű: az autonómia mindaddig nem valósulhat meg, amíg az embert bármi irányítja. A szélfútta levélhez hasonlóan, a nem autonóm embert is olyan erők irányítják, amelyek hatalmasabbak nála. Önálló akarata nem érvényesülhet, még akkor sem, ha meg van győződve arról, hogy ő "választotta" stresszes életvitelét, és valóban élvezi azt, amit csinál.

A valódi haragélmény "fiziológiai tapasztalat kontrollálatlan dühkitörés nélkül. Az élmény a rendszeren keresztülvonuló energiahullám megtapasztalása a támadásra való mozgósítással együtt, amellyel egyidejűleg minden szorongás teljesen megszűnik. Amikor az ember kezdi megtapasztalni egészséges haragját, nem lehet rajta drámai jeleket felfedezni. Ellenben látni lehet, hogy az izomfeszültség csökken. A száj lefittyed, mert az állkapcsok ellazulnak, a hang mélyül, mert a hangszalagok lazábbak lesznek, a vállak leesnek - minden arra utal, hogy az izmok elernyednek."