Hívó szavak: Időről-időre - Nyitott irodalomterápiás csoport

Szombat óta keresem a szavakat, hogy elmondjam mennyire megindító és mély kapcsolódások történtek a könyvklubban & a Hívó szavak irodalomterápiás csoporton is.
Újra és újra elcsodálkozom azon, hogy ez a módszer milyen jól működik. Szeretem látni és érezni, ahogy kinyit témákat a szöveg. Régóta bennünk bizsergő érzésekre végre szavaink lesznek, megfogalmazódnak, kimondódnak és olyan támogató közösségre lelünk, ahol nem a szégyen borít be minket, hanem az elfogadás.
Addig kerestem a szavakat, amíg váratlanul az egyik csoporttag megírta, hogy mit jelentett neki a szombati alkalom.

"Szia Betti!
Szerettem volna még egyszer megköszönni a roppant átgondolt és izgalmas gondolatokban gazdag szombati irodalomterápiás ülést. Nekem, aki épp a megfelelési kényszer, imposztor-szindróma, "sose leszek elég jó" érzések miatt hagyta abba az "örömírást", hatalmas felüdülés volt úgy írni veletek, hogy nincs rossz vagy jó, csak önkifejező írás, egy pillanatkép mások érzéseiből és gondolataiból, életéből.
Emellett képzeld, véletlenül arra is lehetőséget adtál, hogy rádöbbenjek, tényleg mennyire "elélünk egymás mellett" másokkal.[...]Most pedig két óra alatt, még ha egymás vezetéknevét nem is tudtuk, olyan kötetlenül és szabadon kapcsolódhattunk a közös élményeink mentén, ami nagyon ritkán adatik meg a rohanós, de még a lelassulós, ünneplős mindennapokban is - pláne idegenekkel. "

Ezen a csoporton az About time című film egy részletével és egy verssel foglalkoztunk, amely lehetőséget adott annak a megfogalmazására, hogy mi a boldog élet titka, hogyan élnénk, ha tudnánk jól élni. Zárókörben feltettem a kérdést, hogy mit visznek haza magukkal a résztvevők. Az egyik csoporttag így fogalmazott: "Sok dolog van, amit közösen cipelünk, vagy megpróbálunk nem cipelni. Nem vagyunk egyedül."

Hálás vagyok, hogy eljöttetek, bizalmat szavaztatok és teljesen jelen voltatok. Egy biztos: Időről-időre csoport is lesz még valamikor.