Geir Gulliksen - Mielőtt elváltunk

"Intim beszélgetések. Értelmetlen, gyerekes, flörtölő eszmecsere két ember között, akik jól ismerik egymást. Mindenesetre okunk volt azt hinni, hogy jól ismerjük egymást, abban a hitben éltünk, hogy jobban ismerjük egymást, mint bárki más, erre a meggyőződésre, valamint a gyerekek feje fölötti utalásokra és gyors pillantásokra alapoztuk felnőtt szerelmünk árnyékköztársaságát."

Két ember, aki hitte, hogy ismeri egymást. Én ebben egyáltalán nem hittem, abban sem vagyok biztos, hogy önmagukat ismerték. Játszották a szerepet, hogy ők bizony nem olyanok, mint a többi pár. S fogalmuk sem volt a saját igényeikről. Nem vették górcső alá, hogy rendben vagyok-e ezzel a kapcsolattal, az otthon betöltött szerepemmel, élettel, munkával, amiben élek. Ha nem jön az a bizonyos harmadik fél, akkor egy életet leélnek önmaguk előtt is színlelt boldogságban, mert egyikük sem definiálja újra önmagát. Ezek azok a házaspárok, akiknek a válásán mindenki megdöbben, mert a hétköznapokban szuperül működnek együtt. Kedvesek egymáshoz, van szeretet, szabadnak érzik magukat, munkamegosztanak, jól megy a logisztika a gyerekek körül, belefér (látszólag) a hűtlenség is, hiszen annyira liberális a kapcsolatuk, hogy csak na…
Geir Gulliksen Jon szájában adja felesége, Timmy érzéseit. Mindentudó elbeszélőként aprólékosan és érzékletesen tárja elénk a nő (azt hiszem) öntudatra ébredését. Fájdalmas volt olvasni ezt a tipródást. Sajnáltam, szántam, fájtam ezt a prózát. Olvassátok el, mert Gulliksen jól ír. Hozok belőle #hívószavak bejegyzést is, hogy lássátok mennyire.

Ui: Mondtam már, hogy imádom a skandináv irodalmat? Nem elégszer.